2016. május 7., szombat

Hazámért sírok

Én hazámért, s életemért sírok,
s még bocskoros nemes sem vagyok.
Rám merednek tátott szájú sírok,
bűz száll onnan, nem szellem ragyog.

Életem már vesztettem el félig,
mert úgy érzem, nincsen benne jó.
Válaszom, hogy miért volt, ha kérdik,
mert rám támadt a depresszió.

Most a másik fele van a bajban:
immáron kitagadott hazám
- vagy része, amelynek fején vaj van? -,
nem visel már semmi gondot rám.

Jó hazám! Én meg sosem tagadlak.
Rablóidról szól vádló dalom,
noha tudom a súlyát a dalnak,
reszkessen a hamis hatalom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.