és világa gyűszűnyivé lett.
Elméje még meg nem bomlott,
de kizárta a mindenséget.
Eltűnt a holnap, semmivé lett
a múlt, a hová és a honnan.
Utána szürkébb lett az élet,
mintha már csak feküdne holtan.
Ölelte, mint a hajóroncsot
öleli a vízbe fulladó,
mint a télbe, ha belevonzod
a tavaszt, ha bent még hull a hó,
s nem bírsz elszakadni a mától.
Pedig a tél a létben gátol.
*A sor Zajácz Edina: Mint istenszobrot c. verséből származik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.