2016. május 26., csütörtök

Szélcsendre riadtam

Eső esett az éjjel. Elmulasztom,
ha nem riaszt föl hirtelen a szélcsend.
Nem származik belőle semmi hasznom,
és ha elszalasztom, sem érzek szégyent.
Esőnek úgysem mondhatom, már hagyjon;
az összeázott lét már úgyis szétment.

Már vártam ezt a csendes esőt régen:
megérkezése hűtse majd le izzó arcom,
hozzon már változást a fülledtségben,
s ha nem riaszt a csend, és tovább alszom,
valami változás van fenn, az égben:
eső ered meg éjjel, elmulasztom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.