Végig mentem az erdei úton,
ahol az utolsó vihar által kicsavart fákat
még nem darabolta föl az erdészet motoros fűrésze,
és egy fatörzs alatt átbújva
felriasztottam egy mókust
az út melletti elszáradt fa törzsén.
Először, mintegy zavarodottságban,
fölfelé indult el,
hogy elbújjon a fa lombjában,
majd megtorpant
az ág égbe nyúló csonkja végén,
hogy megforduljon,
és lefelé szaladjon a háncstalan ágon.
Aztán halált megvető bátorsággal,
legalább nekem úgy tűnt,
egy hatalmas ugrással tűnt el
a fa törzse mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.