amíg a figyelem jupiterlámpái
másfelé világítva engem homályban tartanak,
amíg kezedbe nem veszed versem,
amíg le nem gombolod rólam az inget,
és még nem ízleled meg csókomat,
amíg át nem ölelem tested karjaimmal,
addig még bármit is rejthetek;
én lehetek maga a csoda,
az örök szerelem, amelyre vágytál,
még megnyithatom előtted a szépség
vagy a bölcsesség gazdag tárházát,
vagy mély bánatba, nyomorúságba,
kárhozatba is taszíthatlak.
Azután már nincsen visszaút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.