Ráült a Hold a tó vízére,lassan gördül rajta tova.
Még emlékezem szád ízére,
többé nem ízlelem soha.
Vörös a Hold, téglavörös,
de nem az festi az eget.
Az élet is mily különös:
élem tovább, de nem veled.
Egyre sötétebb az este,
víz alá bukott le a Hold.
Egykori szeretőm teste
most szebb talán, mint ami volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.