Zöld ágak inganak kint, az ablak előtt.
Elvitted tőlem majd' az összes levegőt.
Mintha említettem volna ezt egykoron,
a lét azóta fekete, mint a korom.
Odakint tavasz van, harsog a napsugár,
nálam ködtavakban él a lélekkufár.
Kicsordul a köd, és túlfolyik peremén,
homályos már a kép, a régi te, meg én.
Nyissam az ablakot? Jöjjön friss levegő,
ne legyen idebent a homály leverő?
Tavaszom régóta csendes már, hangtalan.
Kinyissam? Becsukjam ablakom? Hasztalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.