Sziszifusz

Mindig visszagörögnek a völgybe a sziklák,
hegyre hiába görgeti őket a lélek.
Újra, meg újra: ez adja az élet titkát;
egyszer a szikla agyonnyom, mégsem félek.
Hogyha a kő lesodorna az útról egyszer,
jönne helyembe egy újabb senki talán,
s elfeledetten, a völgyben, megtört testtel
érne az éltem végző, sárga halál.
Mindig visszagörögnek a völgybe sziklák.
Így van rendjén, úgy hiszem, így van jól.
Mind, kik a sorsot egykor fennen szidták,
mára a hangjuk bölcsen, halkan szól.