halovány pára lebeg.
Az utcákon, lent, tömött
sorban vonulnak emberek.
Nem szól egy sem, máshoz,
senkire sem tekint,
magában mindent elátkoz,
minden reggel, és megint.
Élet. Mintha a halál lenne,
ami ki-be ugrál a szívből
a szívbe, nem marad benne
amíg valami végül megöl.
A mező felett magasan
halvány pára lebeg.
Lent szürkület. Tudom biztosan,
amíg beugrik, maradok veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.