Sokadik fekete tavasz

Újra virágba borulnak a bokrok.
Lángol rajtuk a sárga arany.
Íme, tavasz van, s nem vagy boldog.
Voltál. Az már messzire van.

Este. A lángja az aranyesőnek
fekete, akár a téli éj.
Hideg lett. Te jössz, tán nem elsőnek.
De boldogságot már ne remélj!