Ráérnék még, de a megszokás.
Óra ketyeg, telefon is alszik,
messze az ébresztő még ma,
vagy egy óra van addig.
Kint autó morran, indul,
majd elhalkul, csak a távoli főút
hangja morajlik.
Nemjóját! Az idő úgy elment,
míg a versemet írtam,
már oda sem érek, ahová kell,
amikorra mennék!
Összekevertem két címet most ismét,
szinte ez állandó már,
bárhogyan is figyelek.
Már csak a szerencse segíthet rajtam.
Most szólhatnék Arannyal, hogyha hinnék:
"Oh, irgalom atyja, ne hagyj el!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.