Nem köt varázslat, emlék

Már nem köt varázslat, emlék.
Úgy vagyok, mintha nem lennék.
Szállok, mint levél a szélben,
avaron rothadok szépen.

Nem felhőzik fejem gondok:
úgysem lehetek már boldog.
Vártam rá. Tudom, hiába,
egyedül megyek halálba.