Az illiberális demokrácia (más neveken konzervatív demokrácia vagy irányított demokrácia, egyes értelmezésekben pszeudodemokrácia, részleges demokrácia, alacsony intenzitású demokrácia, üres demokrácia vagy hibrid rezsim) olyan kormányzati rendszer, melyben a választások ellenére a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jelentősebb részét a polgári szabadságjogok nagy fokú korlátozása miatt. Jellemzője a „fékek és ellensúlyok” rendszerének, a hatalmi ágak szétválasztásának hiánya, a civil társadalmi kontroll gyengesége. Az illiberális demokrácia olyan demokratikus társadalmi berendezkedést kínál, amely egy kormány választóinak többségi akaratát tekinti elsődlegesnek, és egyáltalán nem óhajtja figyelembe venni a kisebbségi véleményt megfogalmazó polgárainak szándékait; hogy az így kialakított centrális erőtérben zavartalanabbul és hatékonyabban tudja kormányozni az adott államot.
Az illiberalizmus fogalma elsőként a polgári demokrácia, a köztársasági államforma és a többpártrendszer kritikáját foglalta magában. Az illiberális demokrácia fogalmát Fareed Rafiq Zakaria indiai származású USA-beli szerző[6] írta le a The Rise of Illiberal Democracy című tanulmányában, 1997-ben. A szerző szerint az életviszonyok és az egyéni szabadságjogok szempontjából sokszor előnyösebb egy féldemokratikus-félautoriter, de önkorlátozásra törekvő jogállam, mint egy többségi felhatalmazásra hivatkozó, hatalmát korlátlannak tételező politikai autokrácia. A nyugati demokráciákat követő társadalom fejlődéséhez szerinte ezért nem annyira többpárti választásokra van szükség, mint inkább jogállamra és a szabadságjogok tiszteletére, aminek kialakulása és megszilárdulása természetesen fokozatos folyamat.
Az illiberális demokrácia fogalma azután került újra a figyelem középpontjába, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a 2014. július 25-én elmondott tusnádfürdői beszédében a világban létező illiberális demokráciákról beszélt, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok és talán nem is demokráciák.
Azaz az illiberális demokrácia kifejezés Orbán saját értelmezésében is tudatos hazugság, merthogy "talán" nem is demokrácia. Ha azonban nem demokrácia, akkor önkényuralom - még, ha bizonyos mértékig (ön?)korlátozó is.
Azzal pedig jó tisztában lenni, hogy önkényuralmak (az illiberális, önkényuralmi rendszerek) valódi- és nem fülke- forradalmakkal szoktak véget érni, amelyek során az önkényurat (valamint kiszolgálóit és sokszor rokonait is) a forradalom egyre szélsőségesebbé válása során kivégzik. Az ilyen, illiberális rendszereknek véget vető forradalmakra példa a Nagy Francia Forradalom, de ilyen példaként hozható a kubai vagy a romániai forradalom, illetve a kínai "kulturális forradalom" is.
Természetesen az ellenforradalmak is bővelkednek a kivégzésekben, függetlenül attól, hogy illiberális szemmel nézzük-e a forradalmat (háttal ülünk-e egy lóra) és forradalomnak nevezünk-e egy egyszer már meghaladott társadalmi rend restaurációjára történő kísérletet.
A többi pedig tömény hazugság a "még soha nem hazudtam a zembereknek" jegyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.