2019. március 19., kedd

Füstben, mocsokban

Szürke világot látok telve szeméttel;
szájból, kéményből föl az égre a füst száll.
Szél viszi szét, de a szívekben s az erekben
mind leülepszik a kátrány.

Fullad a szív, és nincs levegő a tüdőben.
Ennél? Gyilkos méreg tölti a gyomrot.
Gyűlöletek rögösödnek vérköreinkben,
elzárják a keringést.

Napnak kellene sütnie ezt a világot.
Múljon már a sötét önzés, taposás el
tőlünk, mert a nyomukban nem jöhet úgysem
más, csak a gyötrelem és gyász!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.