Miért van az, hogy soha sem egész az ember,
és, hogy a rész meg még magának sem kell?
És miért szerel szét mindig minden egészet,
amíg őt nem szedi szét az enyészet?
Miért van az, hogy folyton csak vágyik a jóra,
és soha sem érkezik el az óra?
És miért hagy el a háta mögött majd' mindent,
hogy átkozza aztán magában Istent?
És miért van az, hogyha nem lehet egészben,
nem leli magát egyedül a részben?
És ha végre eléri egyszer az egészet,
miért is érzi úgy, hogy ez csak részlet,
és ha kijózanítja a részeg észt,
látja csak eltörötten a rész-egészt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.