Hal lóg a fára akasztott szatyorban.
Kerek szemén megcsillan a Nap.
Szája meddőn tátog a száraz levegőn,
pikkelyei az iszonytól sikamosak.
Verőfény. A fa alatt macska ül.
Menne a fára, de tudja, értelmetlen.
A vékony ágvégen nem éri el onnan sem a halat.
Mégis nézi, merőn, rezzenetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.