Én is magyar ember vagyok
akkor is, ha gyűlölöm,
hogy zászlónkon narancs ragyog.
Tele vele a tököm.
A vöröset kokárdánkon
cseréltük vérnarancsra
önkéntesen. Ez egy járvány.
Nem is vártunk parancsra.
Hát fekete keretezte
trikolórunkat körül.
Az magyar ma, az az echte,
aki a gyásznak örül:
nem kellett a szabad élet,
jobb, ha rabok maradunk,
és nem szárnyal itt a lélek;
hátrafelé haladunk.
Külországi tapsosokkal
dicséreti ma magát
a nagyúr, s a mi farkunkkal
csépelteti csalánt.
Magyar vagyok, és itt élek.
Szívem, bár ennek örül,
unokámra, attól félek,
vérnarancs jut örökül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.