Piros a lámpa az úton.
Vajon még meddig húzom?
A híd dübörög fölöttem.
Én végig gyalog jöttem.
Vége lett ismét egy télnek.
A fákról hallik az ének.
Megszólaltak a cinkék.
Csak lenne, amiben hinnék!
Szürke és hideg a reggel.
Az idő támad sereggel.
Zöldül a tavasz a fákon,
de a nyarat nem várom.
Mindegy, hogy lesz még, vagy mégse.
Eljön a verssorok vége.
Sötétek maradnak az esték,
már lekopott minden festék.
Ezt is dallamra írtam,
megmondom én nyíltan.
Mindegy, tavaszi, őszi,
a ritmus marad weöresi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.