2011. január 23., vasárnap

Egy szimfóniát


Közösen kellene játszani a szimfóniát:
zenélni szabad, magyar demokráciát!
Az egyenlőség így csak álom marad,
de testvériséget sem kap meg kétharmad.

Nem vágyom forradalom lángjára:
nincs szükségem berepülő gránátra.
Nem vonzanak szétszaggatott emberek,
jobb, ha csak egy füzet fölött heverek.

Nem akarok gyűlöletben élni,
nem akarok szíveket ítélni.
Azt akarom, hogy szeressenek:
fogadják el magyarnak szívemet!

6 megjegyzés:

  1. Tudod erről mi jutott eszembe? - mármint a címről. Régen "sympfoniát" szívtam. Hát, ha ma el kellene egyet szívnom, biztos órákig köhögnék. Abban viszont benne lennék, hogy játszuk el valamiféle hangszeren a demokráciát. Sztem letiltanák, mert nem értenek hozzá. - vagy nem is akarnak????

    VálaszTörlés
  2. Amíg anyám meg nem betegedett, apám is, ő is erős dohányosok foltak. Kezdetben Fecskét, később Symphoniát szívtak. Baromi büdös volt.

    VálaszTörlés
  3. Apám most is Symphoniát szív. Ha valaki megkínálja mással, nem fogadja el, mert az nem jó. Ha nem kap a boltban, akkor képes érte elmenni a falu másik végére de nem szív mást.

    VálaszTörlés
  4. Na végre egy rendes dohányos:-)) Az én apám tüdőrákban halt meg, de azért én is szívom, mondjuk, én csak "hegyi levegőnek" hívom, mert nagyon gyengét, és keveset szivok.ÁRTALMAS!!! Tessék megmondani a Papának....!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Neki aztán mondhatom...mintha a lónak imádkoznék:-))

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.