I.
Szél hajtja az úton az ördögszekeret,
út mellett a bokor magában didereg.
Tar ágait vihar tördeli, csupázza,
reszket a bokor, és nem száll rá madárka.
Gyökerével próbál kapaszkodni nagyon,
hogy találna fogást a köves talajon.
Hogyha kiszakad, a szél eltépi tőle,
ördögszekér válik, céltalan, belőle.
Szél hajtja a pusztán az ördögszekeret,
ördög ostorozza rajta a lelkemet.
Egyre rikoltozza "Hajsz! Csálé!", meg "Lógós!".
A szekerünk száguld, utunk nem kanyargós.
Egyenesen vezet az a pusztaságba,
horizonton fénylő démoni ábrándba.
Utunk mellett néhol egy bokor didereg,
szél cibálja róla, tépi a levelet.
III.
Hogyha a pusztában szálfaerdő nőne,
a viharos szél is szelídülne tőle.
Derékba nem törne évszázados fákat,
nem csupaszíthatna tarrá minden ágat.
Petőfi nyomdokain???
VálaszTörlésNem száll rá. A puszta stimmel, de az egy másik. Az ördögszekérre nem emlékszem, bár könnyen lehet az is. Ja, a hangsúlyos, 12-es, páros rímes képlet is stimmel.
VálaszTörlésDe én nem vágyom ablakon berepülő gránátra, és a harc mezejére sem.
Először volt meg a II. rész, amiben az ördögszekér motívum izgatott. Majd meglett az I. rész is, amiben a másik nézőpont alakult ki, a száraz (csipke?)bokoré, és valóban, Petőfi "bokrának" tagadása.
Ezután szinte teljesen átírtam az első szakasz végét, mert nem volt jó (most is az a leggyengébb).
És, úgy gondoltam, kell valami szintézis-féle a a tagadás és a tagadás tagadása után, így nőtt "talán" szálfa erdő a pusztán.
Nekem az ördögszekérre inkább Ady rémlik, de lehet, hogy rosszul, Petőfi is logikus, mindjárt utána nézek, mert még nem tettem meg.Nos Surányi Dezső http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/petofi.html munkájában rábukkantam az ördögszekér említésére, de Petőfi idézetben nem találom, ámbár a "garabonciás" vándor színés élethez kiválóan kapcsolódik a szél által fújt ördögszekér szimbóluma. petőfi összest még nem kerestem át, lehet, ha unatkozom, megteszem.
Erdélyi Józseftől találtam egy verset, amit eddig nem ismertem, de tetszik.
Ördögszekér (1963.)
Ördögszekér a kopár legelőn, -
hajtja a szél az ördög szekerét;
szalad, szalad a föld sík kebelén,
zörög, zörög az a bolond kerék.
Furcsa szekér: tengelye, rúdja egy.
Kitörte a kékbogáncsot a szél,
s fut, fut, forogva int a fergeteg,
az egykerekű ördöngös szekér.
El-elakad, de a szél űzi őt;
bakján Iringó, a kisördög ül,
s használva az északi szél dühét,
dél felé hajt. Menekül, menekül!
Dél felé tart, arra ahol a nap
örökkék égről nyárilag ragyog;
de szól a bojtár: Hopp, megfogtalak!
tűzreteszi s a kóró fellobog.
Örül az ördög, a szegény kisisten,
a tél kezéből hogy megmenekült;
vígan lobog, mert azt hiszi a tűzben,
hogy haza, hogy a pokolba került...
(Forrás: Erdélyi József: Szőlőfürt, Magvető Kiadó Budapest 1965.)
Makkai Sándornak van egy Ördögszekér c. regénye.
Adyban csalódtam :-) , csak egy Párizsról szóló prózai írásában találtam a szóra, ahol azt írja, hogy nem volt ideje Marseillesre, mert tovább robogott vele az ördögszekér.
Javítsatok ki, ha tudtok!
Tulajdonképpen csak a vers hangulata, a puszta említése miatt asszociáltam Petőfire. De jó, mikor így feldobunk egy labdát, akkor elkezded elemezni a saját versedet, és mernék rá fogadni, hogy Te is ilyenkor jössz rá néhány dologra, amiket csak úgy ösztönösen írtál le.
VálaszTörlésÍgy van.
VálaszTörlés:-))
VálaszTörlés