A vég

Utólag mondanák: nem voltak jelek,
hogy az idő vége gyorsan közeleg.
Olvadt a sarki jég, csakúgy, mint eddig.
Csökkent az ózon lyuk; kisebb lett keddig.

Nem haltak meg többen, mint máskor szoktak,
újszülött csecsemők nyugodtan szoptak.
Zörgött a villamos, autó dudált,
keserű szívekben csak gyűlt a homály.

Öleltek, gyűlöltek, reméltek, féltek
utólag már semmik: egykoron népek.
Nem szólt a harsona, nem volt tűzeső,
nem nyíltak sírok: csönd ült a temetőn.

Egy puska eldördült, egy csók még csattant,
azután vége lett. A láng ellobbant.
Utólag mondanák: nem voltak jelek.
Nincs, aki mondja: nincsenek emberek.