Orbán Viktor Gazdaság- és társadalompolitikájának másfél éve

Míg a 2010. év folyamán a háztartások fogyasztás növekedése 0,8%-kal emelte a GDP-t, addig a 2011-es évtől kezdve lénysegében stagnált, 2012-től pedig elsősorban a személyi jövedelemadó változások hatása miatt csökken a háztartások belső fogyasztása. A GKI 2011 októberében végzett felmérése szerint a jelentős minimálbér-emelkedés ellenére a cégek 79%-a nem tervez béremelést, és csak 13% tervezi az alkalmazottak bérének reálértékét megtartani.

A GKI a tavalyi adatok és trendek alapján tavaly decemberében készített fogyasztási előrejelzése szerint 2012-ben mintegy 3%-os csökkenés várható a lakossági fogyasztásban. A prognózishoz a cég felhasználta a Széll Kálmán Terv, a Konvergencia Program, az adótörvény változásainak, és a költségvetési előirányzatoknak már ismert értékeit. A két prognózis, melyek egyike a a gazdaság teljesítő képességéhez igazodik, a másik pedig politikai indíttatású belső fogyasztás-ösztönzést tartalmaz, a költségvetési korlátok nagyrészt figyelmen kívül hagyásával, mindkét esetben a belső lakossági fogyasztás stagnálását, illetve 3%-os tartományon belüli csökkenését vetíti előre.

A fogyasztási idősorok és az előrejelzések figyelembe vételével bátran kijelenthető - amit az átlagos jövedelem szintje körül élő állampolgár saját zsebén is érez -, hogy Orbán Viktor és pártjának, a FIDESZ-nek a belső fogyasztás élénkítéseével a gazdaság "felfűtését" célzó politikája megbukott. Miután a FIDESZ számtalan lépése, így az adó- és társadalompolitikai lépései is e cél alá vannak alárendelve, nyugodtan és biztonsággal kijelenthető, hogy Orbán Viktor politikája nem csak kül- és bel- és társadalompolitikai, de gazdasági értelemben is tönkre teszi az országot.

Miközben a gazdaság élénkítésre irányuló antiszociál-politika látványos kudarcot vallott, a munkahely-teremtést megcélzó politika is minden erőlködése dacára csak "vért, verejtéket és könnyeket" szül: Tavaly decemberben 552,3 ezer regisztrált álláskeresőt tartottak nyilván, ami csak december folyamán 87000, a munkaerő piacon újonnan megjelenő álláskeresőt - munkanélkülit tartalmazott. Az álláskeresőknek csak fele (53,9%-a) jogosult a FIDESZ-szabályok szerint álláskeresési támogatásra vagy szociális juttatásra, 254,7 ezer fő (és családja) ellátatlan - Orbán Viktor szociálpolitikai céljainak megfelelően. A munkanélküliek 10 %-át adják a pályakezdők, akiknek még nem volt első munkahelyük.

Az elmúlt év folytán létrejött új munkahelyek 70%-át állami támogatással hozták létre, ebben a közmunkahelyek is benne vannak. A kormány piac ellenes gazdaságélénkítésének Münchausen-politikája itt is érvényesül: az állami bevételek fő forrásának számító adónemeket úgy tervezi megemelni a Kormány, hogy az adóbevételekből létrehozott munkahelyeken kifizetett minimál bért adóztatja meg. Ez egy lefelé menő spirál, aminek csakis katasztrófa lehet a vége. A trend erősségét jelzi, hogy decemberben 23,4 ezer államilag támogatott - azaz közpénzekből részben vagy egészben fizetett - új álláshely mellett csak 9564 piaci munkahely jelent meg a munkaerő piacon, és a trend fokozódó mértékű volt 2011 folyamán. 2011. januárja óta az állami költségvetésből finanszírozott új munkahelyek lényegében kiszorították a piacon élő vállalkozások új munkahelyeit, a 2008-as 70:30%-os piaci:költségvetési arány tavaly év végére 30:70% arányra változott, a FIDESZ deklarált költségvetés csökkentő politikájával ellentétben. Igaz viszont, hogy az így megjelenő új munkahelyek nagy része csak a létminimumot el nem érő minimálbért biztosítja, nyilván ezzel is ösztönözve a belső fogyasztás növekedését (vagy mi a csoda?).

Összességében: Ez az Orbán-Matolcsy-féle gazdaság-társadalom politika úgy egy nagy moslék, ahogyan van. Feltehetően az égadta világon semmi logika nincs mögötte a kommunista-stílusú, de annak szociális tartalmával homlokegyenesen ellenkező ideológiai lózungokon kívül, amire alapozódik. Mára világosan látszik, hogy ugyanoda is jut vele az ország, ahova a szocializmussal jutott. Igaz, ahhoz kellett vagy 40 év, Orbán Viktornak és a FIDESZ politikájának ehhez elég lesz 2-3 év.  A FIDESZ politikája - becsülettel el kell ismerni - hatékonyabban taszítja a magyar társadalmat romlásba, mint a kommunizmus tette.

 "Amit ő ír, az nem Magyarország hangja, hanem ideológiai színezetű propaganda. Egyáltalán nem gondolom, hogy alá kéne vetni magam a nemzetközi baloldal értékrendjének." mondja Orbán Viktor a Bild újságírójának, aki Konrád Györgyöt idézve, miszerint Orbán Viktor rossz ember és mennie kellene, kérdezi a miniszterelnököt.

Szerintem pedig amit Orbán Viktor mond, nem Magyarország hangja, hanem és ultrakonzervatív, álkeresztény, nacionalista propaganda. Egyáltalán nem gondolom, hogy alá kellene vetnem magamat Orbán Viktor és az egykor szabadgondolkodókat megégető "keresztyén" egyház(ak) szellemiségének és a nacionalista nagytőke érdekeinek. A különbség az, hogy Orbán Viktor - jelenleg még - nem képes rábírni Konrád Györgyöt, hogy az ő szája íze szerint írjon, engem, ellenben simán rábírhat a jogi szabályozás napi szintű változtatgatásának segítségével, hogy úgy viselkedjem, ahogyan ő szeretné.

Orbán Viktor kijelentése: "Magyarország demokratikus ország és az is marad" nyilvánvalóan csak és kizárólag úgy lehet értelmes kijelentés, ha a "demokratikus ország" orbánviktori definícióját is mellé tesszük: Nyugodtan mondhatja akárki például egy geometria vizsgán, hogy a kör szögeinek összege 180 fok, csak senki nem fogja tudni, miről beszél. Egyszerűen megbukik a vizsgán, ha összekeveri a kört a háromszöggel. A FIDESZ propagandája évtizedek óta a történelmi fogalmak "újradefiniálásából" él. Ez egyszerűen csak kettős beszédet jelent. Mondunk valamit, de mást értünk alatta. Az adócsökkentésen adóemelést, a sajtószabadság kiteljesedésén a cenzúrát, a szabad választási jogokon a választási statisztikák alapján úgy újra rajzolt választókörzeti térképeket értjük, hogy az eddigiek alapján az ellenzék minél kevesebb körzetben győzhessen. A "soha sem hazudtam"-on a folytonos hazugságokat és szélhámosságot, a szárnyaló gazdaságon pedig a nemzetközi kölcsönökért való kuncsorgást értjük.

Egyébként Orbán Viktor a Brüsszellel folytatott vitában pontosan ugyanazt a stratégiát, és taktikát alkalmazta, mint az IMF-fel  szemben eljátszott huzavonában. A "na gyere ki a kocsma elé!" beszólástól a "talán mégis megfontoljuk az ajánlatot"-on keresztül jutott el mindkét esetben a feltételek elfogadásáig. Nem olyan erős ez a kiskakas, mint mutatja magát! Ez a dolog nem éppen reményteli egyéb esetleg fölmerülő külpolitikai kérdésekben, de ezekben az ügyekben a kompromisszumkeresés látszatát kölcsönzi a kormányfőnek a meghátrálás. Ne gondolja ugyanis senki, hogy a gazdasági szabadságharcot, narancsos fülkeforradalmat hirdető nemzetvezető véleménye bármilyen kérdésben megváltozott volna az érvek hatása alatt. Nem. Orbán Viktor ugyanazt a pragmatikus politikát folytatja, mint eddigi politikai plyafutása során mindig: csakis saját hatalmi szempontjait szem előtt tartva változtatgatja "narancsos fülkeforradalmi" álláspontját a "térdre csuhás"-tól a kézcsókig. Most is ez történt: jó politikusként belátta, hogy ezekben az ügyegben nem tud eléggé erős sugarat produkálni a szembe-szélben, és nem csak alattvalói, de esetleg ő maga is kénytelen lenne egy jó nagy slukkot lenyelni belőle. Az előbbi nem zavarná, de az utóbbi lehetőség a torkán akad. Ezért mutat hajlandóságot szélirányba fordulni. Szerdán a Bild című német lapnak adott interjúban már azt mondta: „A hatalomnak és nem az érvek előtt fogunk meghajolni ebben az esetben.” Ez a kijelentés pontosan tükrözi miniszterelnökünk derekas magyar ember voltát, és elvi szilárdságát.

Pontosan így értékeli Orbán Viktor viselkedését még saját kormánypárti frakciója is: "Orbán a kompromisszumkeresés és a tárgyalás helyett egyből keménykedik, és megpróbál elmenni falig. De ha kiderül, hogy túl kemény a fal, akkor megenyhül, visszavonul, és úgy állítja be a helyzetet, hogy az nem volt jelentős vita". A mostani helyzet kísértetisesen hasonlít a média ügyre ebből a szempontból.