2012. január 17., kedd

Sivatagban

Sivatagban járok,
mint Mózes népe az Exodus alatt.
Enyhet nem találok,
és manna sincs, sehol egyetlen falat.

Nézhetem felülről,
térképként, áttekintve teljes utam,
vagy tekintsem belülről:
amit megtettem, mind haszontalan.

Tudom, innen nincs kiút,
ha vezető nélkül járom utamat,
számomra csak a rút
és céltalan bolyongás marad.

Jöjjön forgószél, tűzoszlop, jégeső
végre, de jobb lenne azért egy oázis;
mit bánnám én, ha fekete is a felhő:
szívesen hallgatnék végre unokát is.

Csak a puszta szélét elérném végre!
Id(é||ő)tlen ez a hosszú vándorút.
Hálásan néznék, azt hiszem, az égre.
Szép lehetne tán még az is, ami most rút.

6 megjegyzés:

  1. Jaaaa, elég félreérthető volt:-)

    VálaszTörlés
  2. Milyen biblikusan fogalmaztál...

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem szándékosan, hiszen a történet igen széles körben ismert, nem kell magyarázni.
    Az "idétlen" szóba legszívesebben mind a két magánhangzót beírtam volna egyszerre, de ezt elég nehéz megvalósítani:

    id(é||ő)tlen = idétlen/időtlen

    VálaszTörlés
  4. Gondoltam, hogy nem véletlenül használtad fel ezeket a mai életre is vonatkoztatható képeket.

    Bár a történetet sokan ismerik, de azt hiszem kevesen alkalmazzák magukra.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.