2012. január 16., hétfő
Mosogatnivaló
A konyha telve mosatlan edénnyel,
a falióra hangosan ketyeg.
Életünk szép csendben mállik széjjel,
nem sikoltunk: segítség, emberek!
Lassan elmerül már a régmúltban minden,
ami jó volt, s minden, ami szép;
ami maradt belőlük: a nincsen.
És az égbolt is hiába kék.
Ha egyszer elmosogatnánk végre
ezt a piszkos, nagy halom edényt,
aztán együtt mennénk az erkélyre,
megnézni, hogy szép-e még az éj,
és ha ránk sütne a Holdnak fénye,
a szobában várna még a kéj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A mosogatást ki lehet hagyni:-)
VálaszTörlésAzt hiszem, anélkül, hogy tisztába tennénk a dolgokat, nem nagyon megy. Nem lehet kihagyni a mosogatást.
VálaszTörlésCsak kézen fogod, és kimentek! Ennyi!! Aztán ebben a hideg időben kaptok egy frankó tűdőgyuszit, és máris egymás mellett fekszetek.?:.-)))
VálaszTörlésNéha lehet gyorsan is mosogatni. :-) Aztán jöhet az erkélyjelenet. ;-) Ismét jó verset költöttél, gratulálok!
VálaszTörlés