Újév napján

Nem mulattam. Nincs rá semmi ok,
hogy átkozottul másnapos vagyok.
Újabb óév ért véget megint.
Lesz, aki most engem majd megint:
Optimistábban nézd életed!
Messze még, amikor eltemet
az, aki a gödör szélére áll,
hogyha majd lelked pokolra száll.

Úgy gondolom, nem száll sehova.
Nem olyan az. Nem oly ostoba,
hogy itt a Földön megéltek után
kövessen el még hibát, bután:
Ha füstbe ment egy élet idelenn,
máshol úgysem várják melegen,
hogy kárpótolhatnák őt mindazért,
amit itt lenn mulasztott. Na, miért
is kellene bízni ebben mind?
Jobb, ha boldogság rád itt kacsint,
itt, lenn a Földön, mintha túlvilág
lidércfénye fénylene reád.

De Újév napján nem szabad ilyen
gondoknak megzavarni fejem.
Hisz' benne még a tegnap esti láz.
De életünkre csak Semmi vigyáz,
mert az óra csak ketyeg tovább,
és csak az emberek ostobák.

Annyira, hogy elhiszik maguk,
hogy bezárnak minden nagykaput,
vagy kinyitnak egy újat talán,
hogyha szól a szobának falán
az éjfélt jelző órakondulás.
Csak egy hang ez is. És semmi más.

Ne álmodj újabb életről, tovább!
Jobb, ha tudod: nem lesz változás!
És nem lesz többé semmi új csoda,
ha csak magad nem vagy oly ostoba,
hogy elhiszed, hogy vannak még csodák.
Már nagyon régen voltál kisdiák!

Nem mulattam. Nem volt semmi ok.
Még nagyon másnapos sem vagyok.
Holnap munka kezdődik megint,
és tudom: jön majd, aki megint:
nézd vidámabban az életed!
Minek? Így is lesz, aki eltemet!