sárgán fénylik város-szerte.
A hegyen át tértem haza
a minap egy szerda este.
Bár a séta elfárasztott
- már régen nem gyalogoltam -,
mégsem én, hanem a város
terült el a síkon holtan.
Állandóan esz a bánat.
Nem tudom, mit is kell tennem:
csak élni kell-e a mának,
vagy lesz jövőnk még itt Pesten?
Lassan összeomlik minden,
amiben még hittem régen:
emberség, szerelem. Isten?
Elmerül egy sáros lé(t)ben.
Meg nem mondom, még, ha kérded,
sem, miért komor oly sok versem,
csak azt tudom, sok-sok éjen
komor orrú bikát fejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.