Az én koromban

Az én koromban már tudom, sok minden csak álom marad.
Az én koromban már nem űz az ember nagy ábrándokat.
De hogyha a lét nem álom, és melyikünk léte az,
álmunk lép túl a világon, és az lesz az igaz.

Az én koromban a mamutfenyő csak facsemete még.
Korombeli teknősnek most semmi nem elég.
A tiszavirágok élete már ötvenszer véget ért,
az én koromban sok-sok ember már nyugovóra tért.

Az én koromban egy társadalom szinte még gyerek.
Volt idő, hogy hosszabb ideig is dörögtek fegyverek.
Az én koromban egy dolgos ember munkája már beért,
az én koromra felnőtt már két újabb nemzedék.

De az én koromban az élet még tartogathat csodát.
Az én koromban sem adhatod a mogorvát, ostobát,
mert az én koromban is pompázik még a színes, tarka rét.
Az én koromban az életből még korántsem elég.