Én is mennék

(Széki népdal nyomán)

Én is mennék, ha mehetnék,
ha új életet kezdhetnék.
Én is elmennék messzire
kerek világnak végire.

Súlyos átok a szívemen
keseríti az életem.
Mert az anyám megátkozott,
amikor világra hozott.

Akkor sem látok víg napot,
amikor a napfény ragyog:
szívemen ül sötét bánat,
nem leltem meg a babámat.

El kellene innen menni,
oda, ahol nem fáj semmi.
Elmenni világ végére,
leülni a peremére.

Lelógatni ott a lábat,
majd elszállna minden bánat,
elszállna a messzeségbe,
minden bánat véget érne.

Rászállna Isten vállára,
megkérdezné valahára:
ha szeretted a világot,
miért is van benne bánat?