hogy nem rád vár
a farkasfogak éles villanása
tátott szájukban, amikor
tajtéktól csapzott hátuk fölött
a telihold sápadt fénye
világítja meg az erdőt,
hogy a csupasz fák
törzsének és ágainak árnyéka
a hóra vetül!
Csak azt ne gondold,
hogy mindez nem téged érint,
hogy gerincborzoló üvöltésük
nem a te véredre áhítozik
a téli éjszakán!
Csak azt ne hidd,
hogy mást is tehetsz,
mint kétségbeesésedben és tehetetlen dühödben
visszaüvöltesz, fel,
mint a farkascsorda a Holdra,
hátha majd meghallja,
és elfelhőzi gyémánt arcát,
hogy ne lássa meg,
amint sápadt fényében fekete véred
végül a fehér hóra csordul,
hacsak farkassá nem leszel magad is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.