Csak leírod, mintha versbe kezdenél,
a szép szavakat egymás mellé, sorba.
Azután, ha csak a dallama zenél,
s értelme nincs, sem esik rajtad csorba.
Mégis: másként muzsikál mindaz a dal,
amely szíved szeletét szúrja szegre,
ha el is marad végül a diadal.
Olvasod? Mintha megelevenedne.
Csak írd le, mintha verset tudnál írni!
Lehet, hogy ócska lesz, zagyvaság, silány,
de csak csináld, minthogyha írnál: így ni,
mondd magadnak, ha az elképzelt irány
a folytatást majd önként adja végül!
Ha nem ír az ember, majd' belekékül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.