Mint pille éji táncát a fény körül,
járom körbe ugyanúgy a semmit,
mert ha nincs már, aminek a szív örül,
jól nézzem meg! Megérdemel ennyit.
Óvatoskodom, fürdőző a parton:
jeges a víz ott lent: féltem magam,
habár nem sok van, ami visszatartson.
A száraz mögöttem vigasztalan.
A semmit idézve mindig rettenek,
ha visszanéz két üres szemével,
tudom, azok titkokat nem rejtenek,
elűzöm, ne jöjjön még az éjjel!
És mégis, mint pillét tűz, vonz a semmi.
Én azt hiszem, nehéz magányban lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.