szétdurrantja szinte agyam.
Nincsen kedvem sehova se menni,
tőlem az öröm már messzire van.
Állandósul a támadása,
nem átmeneti az állapot,
olyan néha a hatása,
előhozza az állatot.
Föl-le pattog bennem a semmi.
Sarokban szűköl, vonyít agyam,
nem tudok ellene semmit tenni:
tőlem az öröm már messzire van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.