Mint rapszódia,
hullámzik a tenger.
Egymásnak fecsegnek
a habok,
s míg hallgatja
játékukat az ember,
eltűnődik: miben is
vagyok.
A sekély vízben
zizeg a homok,
a kavicsok koccanva
mozdulnak odább.
A szél feltámad, és a
víz konok
döngéssel folytatja
a sziklák ostromát.
Századok telnek, a
tenger nem változik…
De nézd! Műanyag
palack úszik ott!
Ezt nem vetítik
romantikus mozik:
a vízbe dobta, aki
abból vizet ivott.
S már szemembe ötlik
a parton
véges-végig a
tömérdek szemét.
A tengernek sincsen
többé pardon,
hiába hullámozza az
andalító zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.