A kérdések mindig ott maradnak.
Legtöbbünk csak félre teszi őket,
aztán megél szürke esztendőket,
és legvégül megint újra hatnak.
Amit mindig a háttérbe toltál,
mert sürgősebb volt a dolgod nála,
heggyé növekedett végül mára,
megkerülhetetlenül csak ott áll.
A kérdések mindig ott maradnak,
akárhogyan söpröd őket félre:
mert végül is éltél. De mi végre?
Megvan, amit kitűztél magadnak?
Értelmes volt minden irányváltás?
Gyűlöltnek-e? Van-e, aki hálás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.