Az ablak előtt ág bólogat.
A hő most is szinte rémes:
az égen tüzes a Nap-fogat,
enyhülés nem esedékes.
Nyilaitól véres a szívem,
vagy emlék rág, míg el nem fojton?
Harsog most a nyár, de nem színben:
csak szürkében látom folyton.
Hogy lett ilyenné ez a világ?
Izzik, mint a pokol-katlan.
Kívül még zöld, bent elhamvadt fák.
S nem múlik. Felfoghatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.