Sokáig mosta volna bőr alá eső ruhámat,
de nem találom rég a csókot.
Magányomat facsarta fájdalom a versbe,
sokáig vágytam még utánad.
Nem volt mivel lemossam már az arcom:
a könnyeid nem tenyerembe folytak.
Nem tükörbe, égre nézve arcodat lebegni láttam,
s a két szemedből arcom nézett vissza.
Sokáig nem szerettem volna lenni másként.
Ma már csak a hiánnyal telve lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.