Mióta nem látlak,
nem eszem, csak hízom.
És azóta már a
jövőmben sem bízom.
Mióta nem látlak,
sötétebb az este,
úgy élem életem,
mint verembe esve.
Nincs csillag az égen,
ami utat mutat,
fal fedi el. Régen
megásták a kutat,
amelyben ma élek
mélyen, eltemetve.
Egy mogorva lélek,
mint fogfájós medve,
aki már nem járhat
szabadon, csak szíjon.
S mióta nem látlak,
nem eszem, de hízom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.