amely az égből percenként potyog,
s hogy olykor fényben ég a permet,
amikor rajta a szivárvány ragyog.
Inkább az esőt, az olykor fényben izzót,
mint a szürkén gomolygó ködöt,
hiszen az éltet virágot, fát, bimbót,
amíg a másik elvesz minden örömöt.
Inkább esőt, még ha folyó utána
kiszaggatott fát és bokrot cipel,
mint ha az ember sivatagban várna,
hogy mosdhasson, és nincs mivel, s kivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.