Ha kívülről magamra nézek,
mást látok, mint ami vagyok.
Hajam megőszült egészen,
szemem megtört, már nem ragyog.
Képem másként ferde,
mint ahogyan emlékezem,
elejtette, ha volt is terve
Istennek régen velem.
Volt pár pillanatom,
napfényben ragyogott a lét.
Emlékeimet hallgatom,
mint gyermek a tündérmesét.
Nem éltem addig, amíg meghalok,
boldogan semmiképpen sem.
Bár lesznek, tudom, még holnapok,
De én már csak dolgomat teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.