Téged dalol minden levél a fákon, kint a ház előtt,
ha eső vize folyik, vagy a Nap fénye ragyog rajta.
Azt mondják rám, hinni lehet, a fejem lágya már benőtt,
pedig pontosan tudom, nem vagyok egy benövős fajta.
Vízben ülök ismét, számba csap a gőz, csak ámulok,
míg a fényinterferencia játszik a kád fenekén.
Ha mindent fölleltározok, mivel lassan már elmúlok,
életemből nem hiányzott semmi, csakis a te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.