2017. augusztus 24., csütörtök

Földárnyékban

Egy holdkráterben vakító a hajnal,
a terminátor kés-éles határ.
Ész nem, az esztelenség jár ott bajjal,
oxigénhiány űzhet, nem tatár.

A szirteknek ott éles tarajuk van,
nem homályos a múlt, sem a jövő,
ami még jöhet, azt mindig is tudtam.
Nincsen esemény, amely meglepő.

Földárnyékban az éj koromsötét lesz,
de mindig világítanak csillagok.
Dermesztő hideg téríthet ott észhez:
nagyon fázom, de még most is itt vagyok,
bár egyedül, mégis azt viszem véghez,
amiért jöttem, és a szívem dobog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.