holnap is a csillagot.
Kinek jövője nincs, csak múltja,
nem fél. Magára hagyott.
Nincs jövőm, sem múltam nékem,
én már nem reménykedem,
hogy nem lesz felesleges létem,
hogy tartalmas lesz az életem.
Senki nincsen a fák hegyén:
a csillag távoli tűzgomoly.
Bizakodás és a remény
elhagyott. Létem komor.
A fák fölött a csillagot
csak a sötétség gyújtja fel.
Mi van, ha minden elhagyott?
A kérdésre a semmi felel.
Már senki sincsen a fák hegyén,
csak tűhegyes, üres csillagok,
mióta nincsen te meg én,
és két szemed rám nem ragyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.