2017. augusztus 29., kedd

Carol Rumens: A szitakötők után

                                                                 fordítás

A szitakötők olyan közönségesek voltak,
mint a napfény, amint az ő idejükben cirkáltak
hátramenetben, előre, meg oldalt,
mintha ők lennének az emlékezés;
ma már élnek olyan, örökké rohanó felnőttek,
akik soha nem láttak egyet sem,
és azt sem tudják, hogy ezek micsodák,
sosem látták az erezetet
a szitakötők fényből szőtt szárnyain,
és a levelek erezetét sem,
és az áramló folyóvizet sem;
a szitakötők a folyó színéből jöttek elő,
csak ők ismerték az utat,
és amikor megjelentünk szemükben,
mi voltunk az idegenek,
ők pedig elvitték fényt magukkal, ahová mentek,
itt semmi sem marad, aki emlékezhetne ránk


After the Dragonflies

Dragonflies were as common as sunlight
hovering in their own days
backward forward and sideways
as though they were memory
now there are grown-ups hurrying
who never saw one
and do not know what they
are not seeing
the veins in a dragonfly’s wings
were made of light
the veins in the leaves knew them
and the flowing rivers
the dragonflies came out of the color of water
knowing their own way
when we appeared in their eyes
we were strangers
they took their light with them when they went
there will be no one to remember us

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.