Magas hegytetőkön sötét az éjjel,
távol van most tőled a világ zaja,
és ha leszámoltál a szenvedéllyel,
nem kérded már, de mint jutok majd haza.
Hátaddal nekidőlsz egy tölgyfa-törzsnek,
fejed fölött a tűpontos csillagok;
itt elkerülnek a nyáladzó szörnyek,
mondhatod: lám, most nyugalomban vagyok.
Lábad előtt szárazak a levelek,
és zizegnek, a már elszáradt füvek,
augusztus van. Szíved beleremeg,
ha egy-egy csillag lefut. Sötét üreg
marad mögötte más csillagok között.
Ami ott csillogott, most elköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.