Pálmafa nő tenyeremben,
ha közel emelem szemem elé.
Én tudom, hogy szerettem,
már nem nézek, csak befelé.
Szél suhog az agyamban,
és búzamező hajladoz.
Boldog lenni akartam.
Nyugalmat a hajnal hoz.
Mohos szakállam lebben,
ha csillagfény rá vetül.
Miért nem éltem szebben,
miért nem éltem emberül?
Ma pálma nő kezemben.
Kókuszt terem virága.
A jövőt eltemettem.
Az élet így nem drága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.