kint, a hátsó kertben.
Hajnalban kezdte, a keze csak járt,
ha rászóltak, meg se rezzent.
Ócska deszkát fűrészelt,
gerendát gyalult méretre,
Ha kérdezték, minek, nem felelt,
készült egy más életre.
Eltelt egy hét, meg kettő,
alakja lett a szerkezetnek,
a sok munka nem volt meddő,
de akik csak látták, megremegtek.
Volt aki behunyta két szemét,
más hányta a keresztet,
kérdezték, mi ez a szemét,
és vízre majd hogyan ereszted?
Ujjnyi rések a fák között,
át is látni a hajódon.
És hol van a víz, te nagyon lökött?
Butaságodon meghatódom.
Nem tűnt föl, hogy hegyen élünk?
A folyó innen nagyon távol,
árvíztől itt nem kell félnünk.
Hol van, aki itt vízben gázol?
Másnap reggel két két harkály
ült le a hajó orrára.
Egy hatalmas víztartály
került bele a hasába.
És megjelent két egér.
Követte őket két macska,
Egy-két állat még elfér,
gondolta volna, aki láthatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.