Kellettem kenyérkeresőnek,
és nem voltam jó szeretőnek?
Hogy' gondoltad azt?
Elszálltak fölöttem az évek,
ma már csak a mának élek.
A jövő riaszt.
Minden baj forrása a múltban,
bizony, jövőmmel mellé nyúltam,
s nem lelek vigaszt.
Csapjak föl tán orgonasípnak,
majd ahogyan fújnak, úgy sírjak,
s ne vágjak grimaszt?
Van, hogy az ember egyszer téved,
aztán eltelik az élet,
és nincsen malaszt.
A jövő csak szénporos álom,
vajon messze még a halálom?
Szabad várni azt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.