mint cseng a fül, úgy zúg az elme,
a Nap lassan homályra dűl,
hogy elment életed szerelme.
Minek tervezni még jövőt?
Már megtörtént mind, ami lehet.
Valaha elmúlt örömöd
úgysem megy a pokolba veled.
Mint monoton zaj, ha zúg,
dalol a vér a fülben folyton,
hogy nincs sehol sem csendes zug.
Sikoltozásom versbe fojtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.