Ebben a szobában öleljük egymást!
Utána úgyis elmegyünk.
Nem kell most kályha. Még itt a nyár,
aztán majd ránk szakad hideg telünk.
Ebben a szobában izzik az élet.
A küszöbön túl ott a halál.
Pár hét elmúlik, én attól félek,
életet már senki sem talál.
Nézd, az ágyunk megvetve vár.
Íme, ott folyik már a víz!
Ne siessünk, bár az óra jár,
ha senkiben sem, de bennem most bízz.
Most öleljük egymást még szabadon,
mert ebben a szobában magunk vagyunk.
Magunk után csak emléket hagyunk.
Mondhatsz bármit. Nem foglak szavadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.