Valami vadság van május elejében,
amint szertelenül tobzódik a világ.
Visszatér az, ami elveszett a télben:
a remény, hogy más is nyílik, mint jégvirág.
A szerves káosz veszi át holt rend helyét;
hová lettek már a halott kristálycsodák!
Zöld fű harsogva töri föl a televényt,
egy métert nő a faág, és csak nő tovább.
Az élet nem csurran-cseppen, szinte árad,
utat tör magának, mint megvadult folyó,
lenne jégpáncél szíveden erős várad,
fala elolvad, mint márciusban a hó.
A levegőben valami vadság tombol
mindegyik májusi hónap elején,
tör-zúz, és jeges magányt porig lerombol,
hogy az egyből így válhasson te-meg-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.